Tavaszi Mohikán

Égi jelnek földi mása: a Nappal vagyok egy sólymok farkasok unokája ember-állat furcsa elegy napfivér széltestvér tavaszi mohikán szenvedély-útvesztô nyílik lábam nyomán és a hangok a hangok szavak és csendek üldöznek örökkön körém térdepelnek én neked akarok énekelni én így vagyok szabad az ölelés is áttüzesedhet vigyázz: gazdája mostantól te vagy átvirrasztott évezredek és hatalmas csönd után mindig eljövök hogy újra láss én a titkos örömök kincstárnoka én, a tavaszi mohikán mindig eljövök hogy újra láss szemed íriszén magunkat látom fénylô tükör a döbbenet sok életet meguntam már de most örülök neki hogy ittlehetek túl a bûnön a megbánáson hitem tüzéhez ülök közel mellém fekszel és azt se bánom hogy úgy alszol el ahogy megszoktad már másvalakivel